Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pesszimista pillanatkép

 
(Prózavers)

Itt lakom. Nem ékes kerület, nem hoznak erre hírességeket.
Nincsenek paloták, csak szürke Hruscsov házak,
nem történtek csodák, csak bezártak a gyárak.
Volt egy Lujza nénink, ki ismert sok nagyot,
mert szakács volt a lelkem. Csak főzött, figyelt,
és hallgatott.
És itt volt Lajos bá’ is, ki nem lett igazgató,
párttitkár, se miniszter, csak sima kertgondozó.
Rózsadomb messze van. Oda járt naponta,
pénzt meg alig kapott a munkáért havonta,
de megkapta ura megunt, levetett holmiját,
- s mint Atillánk anyja - hozta lábosában a napi vacsorát,
mit az úr büszke ebével felezett. S ha bánata volt,
a búfelejtőben havonta egyszer, jól lerészegedett.
Van hírességünk is, a szomszéd Mari néni.
Standja lett az Orczyn, odajár krumplit,
meg gyümölcsöt mérni. Bulgár kertészetét
oly tökélyre vitte, eperfán nő szőlő, a birsén meg a körte.
Itt nőtt fel Deák Bill, sok híres ember koptatta a padot
gimnáziumunkban, minél jobb, nem sok van..
Itt élt a Dréher, sörgyára volt régen, és pincék sora, a
föld alatt, mélyen. Voltak gyáraink is, a kapitalizmusban,
sok-sok szegényünk, mióta demokrácia van.
A gyárak már romok, vagy majd azok lesznek.
Szocialistáink meg, újgazdagok lettek.
Szóval itt lakom.
Itt jár a sárga hármas, meg a harminckettes buszok.
Kongat a harang, a Szent László templomban,
és itt a Csősz torony is, Harmat sarkán, a legmagasabb pontban.
A mozink helyén, Tv adó ossza a kultúrát, szemétbánya is volt,
ameddig szem ellát.
Harminc éve, még a fák az úton összehajoltak,
utcaseprők jártak, és parkokat locsoltak.
Ma, csak a gaz nő, meg a kínai telep, a felejtés finom pora,
lassan mindent belep.
2009-10-13