Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Pillanatkép

 

Pillanatkép
J.L- „A piros-virágos lány”  c. képéhez

A délután csendes.
Az ég néha nagyokat dörren,
eső szagot hozott a szél.
Feszült várakozásban van a kert,
vizet kíván.
A gyöngyvirág, és az orgona,
keveredő illata üli meg a szobát,
 a kitárt ablakon át..
A levegő páratartalma hirtelen megnőtt,
és kioldotta belőlük ezt az édeskés,
 nehéz, bódító szagot..
A cinkék, és egy- két feketerigó trillája ad
kísérő zenét, a lassú dörgések mellé.
Most arra gondolok, te mit csinálsz?
Ott is esik?
Azt mondtad, álmodni szabad.
Most azt teszem.
Ülök a teraszon,
félrímek, buta bukdácsoló szavak kavarognak bennem,
le kéne írni, papírra vetni,
és megkérdezni, mondd, milyen?
Tudom, nem mondanál véleményt.
Ha kéred, én szívesen tenném.
Elmondanám, mit látok, mit hallok abból,
amit vászonra, vagy papírra vetsz, mi fog meg, és mi az,
ami elindít bennem, valami dallamot.
A piros-virágos lányarc például, mindig megragad.
Nagy kékszemek, mint a nyári, érett vetésben a búzavirág,
 égnek, és élnek.
Mintha kérne,
ijedten, csábítón,
remélve, büszkén,
mégis félelemmel,
kap, vagy elutasítják?
Kacér, és szerény, de nem lehet nem észrevenni.
 Szép, és fiatal.
Még övé minden dal.
Nem tudom, mit rejt a lelked,
de amit megfest a kezed, mind csoda!
Apró kis mozaikok sora,
 amiből összeáll egy kép,
és szép, ami benned lakozik.
Próbálom a szemeddel nézni a tájat,
és megélni azt a vágyat,
ami hajt, hogy vászonra tedd.
A dübörgés elcsendesült,
a dal elhallgatott.
Eső nem jött, a kert szomjazik.
Elült a madárdal is, alkonyodik.

2011-06-01