Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rendhagyó ünnep

Rendhagyó ünnep

Tavasz, langy meleg guriga,
gyöngy-virág illat lengedez,
egy anya kisdedet ölel ,  
- ligeti padon ősz öreg, 
arca  márványba merevül- 

A kép megérint, ilyenkor
gyorsabban dobol a szívem , 
magam látom, ötven éve
és itt ülök most, egyedül. 
Nem volt, ki félt, nincs, ki óvott.

Májusi fényben apró gyöngy,
vízcsepp csillan fűszálakon,
mit  szárazra csókol a Nap,
majd felkúszik homlokomon,
kajánul szemembe kacag.

Égő könny tolul szememben.
Az édesanya- kisdedén
nyugvó,- féltő tekintetétől,
sír a lelkem. Szerteszét
arany pillangók játszanak.

Nyárnak lenolaj illata van.
Szél fricskát fúj arcomba,
incselkedőn hajamba kap,
szerelem ízű  májusban 
édes ifjúság, merre vagy? 

Anyám sosem volt édesem.
Szűz-föld maradt az életem. 
„ Szeretlek”, sosem hangzott el. 
szó-karddal védte önmagát,
elhagyta  egy-szem  magzatát.

Ócska cipőfűző-darabok,
barkák csüngnek mogyorófán.
Közben felhőbe bújik Nap, 
vér-szín fátylat dob az égre,
az anyák napi alkonyat.
2012 május