Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Rezonancia

 

Párszavas beszélgetés
- kései jövőfestés -
oly szépnek hangzott.
Csendes naplementéről szólt,
társról,- aki igazán sose volt.-
Fogyóban a Hold,
nem is lesz soha.
Mért fájt a szó?
 Nem ismerem,
mi a törődés,
az igazi szerelem?
A Sors nem adta meg nekem.
Játszott velem,
mint vándorral délibáb.
Időm elszaladt,
már nincs tovább.
Azt mondják,
mit nem ismersz,
nem hiányzik.
Hazugság.
A szeretet mindig hiánycikk,
volt, lesz, és marad.
Talán túl sokat akartam?
Mindig mindenkinek
csak adtam,
mi lényemből adható.
Nem érdemből,
lélekből eredt.
Mindig volt jó szó,
ami segíthetett.
Nem hittem,
hogy a szeretet
koldusa leszek..
2011-8-4