Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sejtekbe kódólva

 
Valahol egyszer megdobbant egy szív,
ősz elején felsírt egy kisgyerek,
e földi fényből, lélegzetet vett,
és a sorsa, már elvégeztetett..
*
Élet különös dolgai jöttek,
zord téli éjszakán, ölelésben,
megfogant egy kedves kicsi lány,
világra jött, a tavasz hajnalán.
*
Felnőtt csendesen, messzi világban,
kinyílt kis virág, szűzi magányban,
nem sejtette még, az élet mit ígér,
dolgozott keményen,  szebb holnapért,
*
Szép-arcú fiú, férfivá serdült,
édes szerelmi mámorba szédült,
a leány is társra talált régen,
felhő se volt, a csillagos égen.
*
Múltak évek, az idő elszaladt,
az élet elszállt, mint egy gondolat,
gondok jöttek, a szívük összetört,
öreg lett a test, és oly meggyötört.
*
Egyik sem tudta, mit hoz a holnap,
útjaik mégis összefonódtak,
zárt ajtóikon kinyílt a lakat.
dőlnek szív köré épített falak
*
Nehéz hinni, sok csalódás után,
még is, annyira boldog most a lány,
sejtekbe kódolva épül az út,
sok kanyar után egyenesbe jut.
*
Egy szép napon, ha minden összejön,
két kitárt kar, majd egymásra köszön,
és összezáródik, mint becsukott lakat,
két lélek tett meg,  hatalmas  utat.
*
Sokat szenvedve, útjuk összeért,
megfizettek keményen, mindezért,
ha nézed őket, lásd, mily boldogok,
mit hajnal ígért, alkony meghozott.
*
Isten szeme rajtuk megpihent,
megadta, mit mindkettő érdemelt,
kedvét lelte abban, mit alkotott
engedte, hogy legyenek boldogok.

2011-9-1