Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


"Semmiért egészen"



Hiányzol.
Érzékeimmel játszol,
ide képzeltelek,
hosszabbodó, őszi éjszakákon.

Halkan, az alkonyi csendben
neked énekelek.
Múlnak a napok, a hetek
veled, és mégis nélküled.

Mindig vigyáztalak,
ezután sem lesz másként.
Tudom, te is vársz még,
mikor a sötét rád szakad.

Mint röpködő rovar
esti lámpafénybe,
bűvkörödbe úgy zuhantam,
fogva tart, valami szokatlan,

furcsa, fájdalmas varázs,
zsongok, mint vízparton
szomjazó darázs, ki  úszni nem tanult,
vízre vágyva, majdnem  belefúlt.

Nem tudok tőled elszakadni,
pedig tudom, hogy  bűn maradni,
nálad véget értek a csodák,
nem tudod magad megtagadni.

A lelkemben most is szól a dallam,
mindörökre társad maradtam.
Nem kérdezem, mit kapok cserébe,
vagyok, a semmiért, egészen.

2010-10-13