Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Sirató

                             

Arcán ráncokat szántott idő
szeméből a fény elszökött
jövőt kutatta hallgatag
szívébe a bú költözött.

Utóda, gyenge sarja, sír,
gyermeke pénzért robotol,
nem lelé honában helyét
jobb jövőért, kivándorol.

Gőgös multiké az ország
Bendegúz vére kardért kiállt
miközben ássák a sírját
írnak hazug históriát.

Testét szaggatja a hóhér
beissza bús vérét a föld
utókornak mit hagyhat itt?
Válasz marad a néma csönd.

Zöld mezőben ravatal áll,
fehér gyászban egy nemzetért
vörösre sírt szemeivel
fölé borul a Pannon ég.

Kisded, ki ide születtél,
őseid vérétől ázott
áldott hely volt itt, ez a föld
te már csak sírhantját látod.

Nincs belőle semmi jussod!
Nincs többé már nemzeted!
Sok kis patak összefolyva
 nagy óceánban elveszett.

Bp.2009