Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabályos szabálytalanság




Feléd indultam,           
magas hegy állt elém. 
Mikor elindultál,          
még nem láttál át       
a nagy hegy tetején,    
és nem láttalak én.       

Félúton hallottuk          
egymás hangját,          
miközben fújt a szél.     
Aztán csend lett.           

És a kövek apró           
kaviccsá váltak,            
hogy karod-kitártad.      

A távolság                       
semmivé lett,                
szétolvadtak  percek,    
idő örökké lett,              
már nem fogy el.           
Miénk marad.                

Tél hidege olvadt          
meleg nyárrá,               
árnyékot vitte  fény.      
Szép az esténk.           

Nem fog rajtunk idő.      
Majd átsuhanunk         
örökkévalóba.               

2013-10-10