Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÁMVETÉS AZ ÚT VÉGÉN

 

 

Naponta lassan haladok,
egy-egy lépéssel közelebb
az örökkévalósághoz,
veled, avagy majd nélküled.

Elcsépelt közhely a téma,
a társ, na és a szeretet,
mert miért is él az ember,
ha nincs, akire ránevet.

Napi gondok kötnek gúzsba,
erőm a Sors elorozta.
Kenyerem java elfogyott,
a régi tűz is elhagyott.

Kötelességem leróva,
adósság rendre letudva.
Álltam a sarat viharban,
árral soha nem haladtam.

Maradék kis életemben
jó lenne  kicsit élni már,
csak boldog szeretnék lenni,
ennyi még nekem is kijár.

Nem kívánok nagy dolgokat,
nyugalmat,szép csendes estét,
gyertya mellett,kéz a kézben,
élvezni a naplementét.

Örülni a kedves arcnak,
hallgatni hangja dallamát,
esténként az asztal mellett
kettesben ülni vacsorát.

Éjszakánkét rá vigyázni,
meg hallani a sóhaját,
útitársként vele menni,
végig az úton még tovább.

Teremtő Uram! Úgy kérlek,
engedd meg ezt még nekem.
Könyörögve minden este,
hozzád száll vágyó énekem.

 

2010-8-1