Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép 

Szerelem II.

 
1 rész


Füst gomolygott a kiskocsmában, a délutáni napfény bevilágított az egyetlen, kissé mocskos üvegablakon, és láthatóvá vált a pára és cigarettafüstös levegő.
Áporodott italszag keveredett össze az ivóban,és hangos lárma szűrődött ki az utcára. Hideg ősz volt, a maga lucskával, olyan reménytelen nyálkás, hulló leveles, elmúlás ízű.

Feri, a fiatal csapos, már egy éve vitte a kocsmát, tulajdonképpen teljesen egyedül, mert amikor kibérelte gyors felfutásra számított, ennek feltétele volt, hogy ne legyen alkalmazott, aki viszi a pénzt, és a borravalót is, vagy bevallja, vagy nem. Így, ha sokat is robotol, de minden egy kézbe van. Hitelt is adott a vendégnek, egy külön könyvet vezetett róla, amiben aláírták, mint egy baráti kölcsönt, és fizetésnapokon adták vissza, kicsi „kamattal”.

Most is tele volt a kocsma, némelyek már alapozottan jöttek, így elég hamar csúcsra jártak, látta, amint tengerészmenésben imbolyogtak a mellékhelység felé. Idegesítette a sok részeg, de ilyenkor még ezt is elnézte, ugyanis így könnyebben tudott hozzáírni a számlájukhoz egy-két italt, sok kicsi-sokra megy alapon. Sokat nem csalt, mert azt észrevennék, de ha két felessel, vagy egy-két sörrel többet számol, azt ebben az állapotban, már úgysem veszi észre senki.

Kinyitotta az üzlet ajtaját, hogy kicsit tisztuljon a levegő, most süt a nap is, a hangulatnak se tesz rosszat, ha több a fény. Arra gondolt, hamarosan eljut odáig, hogy fogadhat egy alkalmazottat, aki itt dolgozik, ő meg csak az adminisztrációt viszi majd, és a beszerzést.


Endzsi, a tinédzser pánk leány, ezen a napon nagyon morcosan ébredt, a tegnapi koncert után kicsit többet ivott, és úgy zuhant bele az éjszakába, azt se tudta hány óra. Valakivel elment, már nem is tudja hogyan, csak az ébredéskor vette észre, hogy nem a saját ágyában fekszik. Fájt a feje, és émelygett, erre inni kéne most valamit, és különben is, szép az idő, ideje elmenni valahová szórakozni, mert a végén még teljesen kijózanodik.

Felöltözött, fekete bőrszoknya, fél lábszárig érő fűzős bakancs,piros fekete csíkos térdzokni, fémekkel díszített bőrmellény, a nyakába lánc, többsoros, fém, a karján tetoválás, és a csuklóján fémkarikák. Tűzpiros pólója feszült a zsenge karcsú testen, a rövid bőrszoknya pedig kivillantotta szép formás combját. A haját oldalt nullásra vágatta, a fejtetőn taréj, amit az éjszakai köd, meg a reggeli zuhany lekonyított, most féloldalt lógott, mint egy szárnyaszegett zászló. Hanyag mozdulatokkal lépdelt a Józsefvárosi utcán, flegmán rágva a rágót, néha lufikat fújva, nem is a mozdulat kedvéért, inkább a megbotránkoztatás miatt.

Amikor Feri kocsmájához ért, látta, hogy a fiatalember az utcát sepri, jobbanmondva takarítja a ledobott cigarettacsikkektől, még oda is szólt neki.
- Mi van? Nincs jobb dolgod?
- De lenne, ha bejönnél egy kávéra, akkor melléd ülnék, és az jobb lenne.
- Hehe, vicces, de tudod mit? Bemegyek.

És bement. Felült a pult mellé, a bárszékre, és amíg Feri kiszolgált, pénzt vett el, addig Endzsi cigizett, ivott egy-két-három rövidet, igazából martini volt citrommal, jéggel, de mivel aznap nem igazán evett, elég hamar a lábába szállt, vagyis érezte, hogy ha lábra kellene állnia, bizony nehezen maradna egyensúlyban.

Mindenféléről beszéltek, az is kiderült, hogy bevándorlók, és Endzsi nem jön ki a szülőkkel. Egyébként se érzi itt jól magát, képtelen megszokni ezt az országot. Feri akkor volt 24 éves, a lány 15. Kilenc év. Ez még kiskorú, tinédzser, gondolta a fiú, mit kezdjek vele? Bármit teszek leültetnének érte. De a kislány maradt. Egészen záróráig maradt, és amikor végképp menni kellett, Feri nem tudta kitenni az utcára. Haza nem vihette, a szüleivel lakott, ilyenkor még nem alszanak, mit szólnak ha hazaállít egy gyereklánnyal, főleg ebben az állapotban.

Éhes vagy? Kérdezte a lányt, mert én éhen halok. Gyere, harapjunk valamit, tudok egy helyet, elég jól főznek. Baró! Már nagyon üres a bélésem, mondta Endzsi, mehetünk.

Kocsiba ültek, és elvitte a „Százévesbe”. Jó volt a konyha, ismerte a szakácsot, gyakran megfordult ott, éjfélig nyitva volt. Megvacsoráztak, megitatta a lányt egy józanító erős feketével, és hazavitte. Szerencsére már csendes volt a lakás, az öregek aludtak, vigyázva belopta a szobájába, és gyorsan a sötétben belezuhantak az ágyba. Biztonság kedvéért ráfordította a kulcsot, nehogy a lány kábaságába kicsattogjon a szobából, és kellemetlen meglepetést okozzon a szüleinek. Endzsi elájult, mint a balta a vízben, úgy merült az álomba.
 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.