Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép               

Szerelem IV. 3 rész

Marina agyában zakatoltak a gondolatok, mit zagyválhatott össze ez a szemét, de felhívja reggel, és jól beolvas, hogy tehette, hogy hozhatta ilyen helyzetbe.
Szótlanul vacsoráztak, és bújtak ágyba, most, együttlétük óta először, nem volt összeölelkezés, ki-ki belebújt a saját gondolatába, és csendben hallgatott.
Tóni hamar elaludt, eléggé megviselte a mai nap. Marina, amikor biztos volt benne, hogy a férfi alszik, kiosont a wc-be, magára zárta az ajtót, és mobilján felhívta Francit. Suttogva kérdezte fojtott dühvel, mi a frászt kevertél itt nekem a gyerekkel? Mi ez megint? Hülye vagy? Pont a végén akarsz lebuktatni?
- Nyugi kis anyán, tejel a drágád, mint a huzat, túl jó vagy nála, erről nem volt szó, mi a jó anyádat csináltál? Nem azt mondtam, hogy szeress bele? Ércsük?
Lacit meg viszem, és majd három nap múlva megszökik, de addig feltérképezi az ürgét, és magához vesz némi értéket. Drága volt a vonatjegy oda-vissza, ki kell termelni.
- Azt ne, nem kell, elég a millió, mondta a lány, szállj le róla.
- Bízd ide, ne szövegelj itt nekem.

- Merre vagy szívem? Szólt ki Tóni. Van itt valaki?
- Mennem kell mondta a telefonba Marina, és  szakította a vonalat. Gyorsan lehúzta a wc-t, és kiszólt.
-Jövök!
- Nem tudsz aludni? Ne légy ideges, mindent megoldunk, mondta Tóni, gyere aludni, holnap nehéz napom lesz.
Marina ágyba bújt,a férfi átölelte, és csend borult a házra.

Három nap múlva Tóni telefonja megcsörrent. Jelentkezett a kétajtós  - Franci – hogy találkozniuk kéne, itt a gyerek.
Meg is beszélték, ugyanoda, ahol legelőször találkoztak, délután négyre.
Amikor Tóni odaért az étterembe, Franci, meg a gyerek már épp befejezték az étkezést.
- Csináltunk neked egy kis sarat, mondta Franci, a gyerek éhes lett, és hát micsoda dolog lett volna, ha egyedül eszik. Persze nekem egy buznyákom nincs, úgyhogy majd rendezd.
- Kijönnél velem? Nem tudom hol a mosdó, mondta Franci, és kacsintott hozzá. Tóni értette a félreérthetetlent, ment hát.
- A gyerek megvár, úgysincs hova mennie.
Ahogy kimentek, Franci rögtön kijött a dologgal.
- Hoztad a lét?
- Igen hoztam, itt van, és tűnj el.
- Nem úgy van az kis pofám, meg kell számolnom, nehogy átverj- és a tasak pénzzel bement egy  fülkébe, és magára zárta az ajtót.

Tóni visszament az asztalhoz, rendezte a számlát, megkérdezte a gyereket, hogy hívják.
- Ákosnak, és téged?
- Engem Tóninak. Nem kell hogy bácsizz, tegezz nyugodtan, remélem jó barátok leszünk. De most menjünk, mert vár a mama.
Időközben Franci is előkerült a WC-ből, elköszöntek egymástól, és ki- ki ment a maga dolgára.
Tóni és a gyerek beültek a kocsiba, és elindultak haza.
- Mesélj valamit, kérte Tóni a fiút, nagy a csend, mondd el, mit csináltál Nyíregyházán. Ismerkedjünk.
- Nincs hozzá kedvem, mondta a gyerek kissé nyersen. Ha lehet, inkább hallgatnék.
- Rendben pajtás, felelte Tóni, de szeretném, ha ez a hallgatás nem tartana örökké, végül is meg kell szoknunk egymást, mert együtt fogunk lakni. Én a barátod szeretnék lenni.
Ákos azonban néma maradt.
Nagy trauma, gondolta Tóni, majd oldódik. Hazáig nem esett köztük több só.

Az út nem volt igazán hosszú, félóra alatt otthon voltak. Marina kezét tördelve ült a kanapén, nem tudta kivel fog találkozni, kit hozott ide ez az örült franci. Hallotta, hogy jönnek befelé, már nyílik az ajtó, felállt hát, és kitárt karokkal ment megölelni a „fiát”
- Kincsem, de jó hogy itt vagy, annyira örülök! Mondta erőltetett lelkesedéssel.
- Én nem annyira, nyögte ki a gyerek.
- Képzeld nem beszélt elem egész úton egy szót se. Amíg csinálsz nekünk vacsorát, megmutatom Ákosnak a házat.
- Gyere pajtás, fogta meg a fiú kezét, ismerd meg leendő otthonod. Marina majdnem megkérdezte, kivel beszélsz, amikor látta, hogy Tóni kézen fogja a gyereket, és kiviszi a kertbe.

Úristen, semmit se tudok, itt baj lesz, suhant át az agyán, és amikor bejöttek, szólt Tóninak, hogy négyszemközt akar Ákossal beszélni. Rendben, mondta   a férfi, elmegyek a kutyával vacsora után, addig beszéljetek.
Ahogy Tóni vitte az ebet az esti kötelező egészségügyi sétára, és hallótávolságon túl voltak, elkapta Marina a fiút.

- Mondd Feri, mi a jó franc megy itt? Mit zagyvált ez az állat Franci össze? Már azt se tudom ki vagyok?
- Semmi, nekem itt három napom van, és Ákos vagyok, nem Feri, aztán hajtok innen, nem akarok a hülye játékotokba bonyolódni. Úgy veszem, mint egy kirándulást és lelépek. Mije van az ürgédnek, és hol tartja? Mert nincs sok időm a keresgélésre.
- Innen te semmit nem vihetsz el, érted!
- Mi az hogy nem? Franci megmondta, keveset, de sokat érjen. Valuta, arany, vagy hasonló.
- No azt már nem, semmit, megértetted. Marina nagyon ideges volt, de a diskurzus nem folytatódhatott tovább, mert a kutyaugatás jelezte, az alig 20 perces séta véget ért.
A gyereknek berendezték már a másik félszobát, és miután megfürdött, beült a tv elé, magára csukva a szoba ajtaját.

Tóni arról beszélt, hogy be kell jelentkeznie  Ákosnak, és a bizonyítványáért írni kell haza, vagy elmenni, mert a fiúnak semmi igazolványa nem lévén, így beíratni se tudják majd, hiszen még iskolaköteles.
Két három nap pihenő lehet, mondta Marina, az nem a világvége, hagy pihenje ki ezt a traumát, aztán nekilendülök.

Erre azonban nem került sor, három nap múlva ugyanis Ákos eltűnt. De eltűnt Tóni valutája is, amiért a shéket szokta venni, úgy 800 €, valamint egy aranylánc, a mobiltelefonja, és egy digitális fényképezőgép, 24.000 értékben, meg egy svájci óra, szintén értékes, 30.000 körül.
Marina sírt, könyörgött, ne tegyen feljelentést, tönkre tenné a gyerek jövőjét, és ezt a szégyent! Megadok mindent, dolgozni fogok, csak ne tégy semmit.
Tóni ráállt, sajnálta a lányt, a pénz nem minden, gondolta, és vigasztalta is, hogy jó, jó, majd túl leszünk rajta, de az eltűnést jelenteni kell akkor is.
- Nem, nem, mondta a lány, úgy is kellenek a papírjai, hazamegyek értük, és visszahozom, az értékekkel együtt, mert gyerek ez még, itt nem tudna velük mit kezdeni, megkerül hidd el, meg az anyámmal is beszélnem kell.
- Veled megyek, mondta a férfi, nem engedlek el egyedül.
- Nem jöhetsz, mi lesz a kutyával? Meg a ház se maradhat itt, sőt a hálózat se lehet mindkettőnk nélkül, az egyiknek itt a helye.
- Rendben. Meggyőztél, menj csak, mondta Tóni.
És másnap reggel Marina elment az intersitivel.
Abban egyeztek meg, ha haza ért, telefonál
 
Négy nap múlt el, de telefon nem jött.. Tóni nagyon ideges volt, de még mindig nem gyanakodott .Elment a rendőrségre, elmondani a dolgot. Fényképet kértek, azzal ment el, hogy hozza azonnal. Megdöbbenve vette észre, hogy egyetlen kép sincs azokból, amit az elmúlt hónapok alatt készítettek. Itt kezdett gyanakodni. Őszintén elmondott mindent az elejétől a rendőrségi nyomozónak, és fantom képek is készültek. Név alapján nem találtak Nyíregyházán olyan személyt, aki Marina lett volna. De a fantomképre se hasonlított egy körözött személy sem.

*
 
Majdnem fél év telt el, mert Isten malmai lassan őrölnek, amikor hasonló ügyben, hasonló eltűnés történt Zalában. A fantomképen feltűnt a hasonlóság, A szálak kezdtek összeállni. Kiderült, hogy a gyökerek Ukrajnában erednek. A kiindulópont pedig az internet, ahol kötetlen, jól fizető munkára személyeket kerestek.

 Tóni nem haragudott magára, és nem hibáztatta a lányt sem. De ezután évekig nem engedett magához közel senkit.

                                                         VÉGE.