Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szóvirág vázában, asztalodra

L.J-nek

Itt megint este van.
Ötödször zuhant az éj karjába a Nap,
És ötször ébredt későn, lustán, újra fel,
Számolom percben, mennyi még, a távolság,
Míg haza érkezel..

Egy hét, azt mondtad.
Akkor még van hátra két néma nappalom,
Talán a harmadikon újra hallhatom,
A légen át, felém úszó hangmolekulák,
Kedves, lágy dallamát.

Legyen egy szál virág.
Az asztalodon, ahogy szobádba belépsz,
Azúrkék színét melegen szórja feléd,
Messzi hazád, kedves szerény virágaként,
Vidám, kék nefelejcs.

Van egy barátod itt.
Elbújva csilingelő, meleg szavakban,
Ha megjössz, ne maradj ott csendben, magadban,
Arra vár, hogy boldogan, mindent elmesélj,
Szépen erre kér..

2011.01.28.