Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Talán

Ha eljön a búcsú perce,
beleszakad majd a szívem,
de mosolyt látsz az arcomon,
és ha elmész, amíg élek,
hasonmásod kutatom.
Kereslek az emberek közt,
ahol járok ezután,
kereslek minden ölelésben
félve, remegve, sután.
Kereslek, s mert nem talállak,
nem lellek fel senkiben,
bennem maradnak a vágyak,
mindörökre kedvesem.

Tudom, hogy én is ott leszek,
minden rosszul sikerült randevún,
letörlöm a verítéked,
ha fárasztó lesz majd az út.
Gondolsz rám majd bánatodban,
megbújok a szád szegletén,
egy keserűvé vált mosolyban.
Keresni fogsz, de nem találsz,
nem lelhetsz fel senkiben.
Visszahoznak tán a vágyak,
egyszer hozzám, kedvesem.

 

1982

Zsóka