Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÁRSKERESŐK 5

 

Feri negyven éve házas volt. Nem mondhatta, hogy a felesége nem jó asszony, csak hát jött az idős kor, amikor az  nő már nem aktív, és bár a gondoskodása megmarad, de a szexet a pokolba kívánja, se teste, se lelke nem ordít érte egy cseppet sem.
Ez történt Terivel is.
Feri próbálkozott egy darabig, de az asszony elhajtotta keményen, még azt is mondta neki, „Menj, te vén kujon, sose nő be a fejed lágya!” Így aztán megunta, és nem kísérletezett többet. Igaz, Teri már nem volt olyan vágykeltő, mint régen, kissé meghízott, itt-ott lötyögött a bőr, és a fölös kiló rajta, az arcát se gondozta, néha elnézte az asszonyt, kicsinyke bajsza lett hatvanéves korára, és nem törődött vele. Pedig anyagiakban megtehette volna, hogy havonta egyszer elmegy a kozmetikába, de nem ment.
A haja is olyan piszkosszürke lett, mondta is neki, miért nem festi be, mondjuk vörösre, az olyan izgató szín!
„Vén bolond! Öregségedre elment az eszed?” Vágta oda az ajánlatára a választ.
Így aztán Feri szép lassan abbahagyta az ajánlattételeket is.
Hatvanhét éves volt, nem akart válni, mert nem is volt miért, Teri gondos jó asszony volt, a lakás mindig ragyogott, az ételek ízletesek voltak, és egyetlen gyermeküket is szépen felnevelték, hála Terinek, a fia egyetemet végzett, harmincnyolc éves, nős, nem velük él, és jól nősült, csak a gyerek valahogy nem akar jönni, pedig Feri annyira szeretett volna már nagyapa lenni. Egy édes kicsi lány nagyapja. De nem lett.
Feri valahogy nem öregedett meg lélekben, igaz, testben ő se volt olyan, mint mondjuk negyvenéves korában, de a férfiassága még mindig nem hagyta békén.
Megnézegette a csinos csajokat az utcán, vagy a magazinokban, és próbálkozott is kikezdeni velük, de nem komolyan, csak olyan játékos formában. Még egy társkeresőbe is belépett,  ki is írta, hogy nős, mégis kapott ajánlatokat.
Esténként elszórakozott egy-két kiéhezett özveggyel, elmondogatta, mit tudna neki nyújtani, és hogyan, amire egyik-másik be is gerjedt, de a legtöbb elzavarta a fenébe. Mindennap gondosan kitörölgette a leveleket, meg a skayp írott szövegeit, nehogy az asszony rájöjjön a dologra. Ha nem is volt konkrét eredménye az egésznek, azért némileg kielégítette az a kacér gondolat, hogy lám-lám, van még neki kisugárzása! Lassacskán egy titkos élete lett, ahol mindig sütött a nap, és ő jópofizott, bókolt  a hölgyeknek.
Történt egyik alkalommal, hogy emberére akadt, illetve asszonyára. A jelentkező is korabeli volt, írogatott neki, elég kemény csipkelődő hangú leveleket. Igazából olyan incselkedő beszólást, amit lehetett így is- meg amúgy is érteni. Tetszett neki a dolog. Az asszony lazán, nagy humorérzékkel írta a véleményt, ami felcsigázta az érdeklődését. „Ezt nem engedem el!- fogadta meg, - lesz, ami lesz, de valahogy összehozunk egy randit.”
Kérte a nőt, vegye fel a skaypra, hallani szeretné, de csak késő éjszaka tudnának beszélni, mert ő sokat utazik, és mindig éjjel megy haza.
Az asszony belement. Azon az estén szinte eszét veszítve részletezte, mennyire tudná szeretni, és boldoggá tenni. A nő nem tiltakozott, de nem is mondott igent, igaz, nemet se. Csak hallgatta, és mosolygós smaylikat küldött neki. Annyira felzaklatta a dolog, hogy a legfontosabbról, az elővigyázatról is megfeledkezett, kérte, hogy kapcsoljanak kamerára, mert muszáj látnia. Ő azon-nyomban be is indította, de az asszony azt mondta, neki nincs kamerája.
Legalább egy fotót kérek, könyörgött a nőnek, de azt se kapott azon az estén. Viszont a nő hangját meghallotta, az is nagyon izgató, és érdekfeszítő lett a számára.
Késő éjszaka volt, éjfél is elmúlt már, amikor hirtelen elköszönt a nőtől, mert Teri hangja másodszor jött be, „Mi a frászt bújod azt a rohadt gépet, elment az eszed, hajnalban kelsz, és le kell vezetned kétszáz kilométert!”
„Veled alszom el, -búgta a nőnek, - és álmomban összecsókollak mindenhol! „
Hajnalban még belépett a társkeresőbe, és elküldte a nőnek a telefonszámát, azzal az üzenettel. Hogy „SOS hívj fel, nagyon fontos! Imádlak! Feri”
Miközben útra készült,épp borotválkozott, megcsörrent a telefonja, épp csak hármat csengetett, és abba is hagyta. Borotválkozás után azért belenézett a mobilba, hátha fontos hívás volt, és nem tévedett, a nő hívta. Megörült, mert a szám ott virított, arra gondolt, útközben megbeszélhetnek egy randit. Hamarabb megjön, tud egy tuti kis szobát, hátha valami összejön!
Árút szállított vidékre, egy kis butikba, hetente egyszer, és ezért kapott némi pénzt, ezt nem kellett hazaadnia Terinek, ez volt a zsebpénze. Megpakolta a kocsit, és indult is. Elköszönt Teritől. Nem volt jó érzése, olyan fura volt az asszonya, mintha vihar előtti csend lenne.
 Kilenc óra lehetett, amikor az M 1-en megállt egy kávéra. Épp arra gondolt felhívja a nőt, amikor megcsörrent a telefon. Izgatottan szólt bele, miközben azon járt az esze, a nőnek mennyire bejött a szövege, biztos az keresi.
„Halló drágám” Búgta a telefonba.
„No, a drágád el van intézve, te vén  bagzó kandúr! Nem ég le képedről a bőr! Elolvastam az enyelgésed a vén kurváddal! Fel is hívtam, és megmondtam neki, leöntöm sósavval, ha nem takarodik el az életedből! A számítógépedet meg szétverem a nagykalapáccsal, mire hazajössz!”
A hívás ezzel véget ért. Ferinek keze –lába remegni kezdett, ekkor jutott eszébe, hogy az éjszakai őrült szövegelést nem törölte ki. „Uram Isten!  Ezt a szégyent!”
De ez már nem jutott el Teri füleihez.
Első dolga volt, hogy felhívta a nőt, tudni akarta, mi történt. A telefonszámát és a nevét kiírta a nő telefonja, így már úgy kapta a bejelentkezést: „ Szia Feri! Takarodj ki az életemből. Reggel azért hívtalak, hogy megmondjam, játék volt, itt a vége, de nem vetted fel. Most a nejed hívott, úgy hogy tedd rendbe a szart, amit kavarták magad körül, engem pedig, felejts el. Töröltem magam a társkeresőből is, és mondd el tisztelt nejednek, hogy nem vagyok kurva.”
Feri nem kapott levegőt, és csak hebegett habogott. „Bocsáss meg, kérlek, nem akartalak bántani” De a vonal kattant, és csak a csend maradt.
Fizetett, és idegesen, szinte remegve ült be a kocsiba. Nekieresztette a gázt, őrült tempóban rohant a sztrádán, olyannyira, hogy a szirénázó rendőrautót is csak akkor vette észre, amikor az eléje került, és villogva jelezte, hogy álljon le.
Nem is értette, mit akarnak tőle?

 

2011-8-1