Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társkeresők II.



 

Gyönyörű tavaszi napsütés volt, olyan igazi bizsergetős. A két lány is zsongott. Az irodában nem volt éppen sok tennivaló, egy-két fuvarlevél-kiállítás, olyan igazi pénteki lazaság. A tárkeresőben kiszemelt „szőke herceg” hangjára vártak, ketten egyszerre, semmi komoly, csak hecc, amolyan unaloműző. Ilyenkor szokott jelentkezni a skaypon. Kihangosították. Micsoda hang! Andalító… búgó… doromboló… 
Olvadoztak tőle.
A lényeg abban állt, hogy idegen képet raktak fel, kicsit kacért, és a férfi beleakadt.
A vén majom!
No de a hang! Az mindent felülmúlt!  Éva behunyta a szemét, és hallgatta, mint a zenét. Ági meg sóhajtozott!  „Mint egy Isten!”

És berregett a skayp, jött a varázslat. A „szőke herceg” jó messze volt, Canada jeges erdeiben valami pénzes 56-os, negédes mosoly a képen, gyönyörű bútorok között, medvebőrrel, ujján nagy vaskos aranygyűrűvel… maga a tökély!  Mind a hetven éve ott volt, de kifejezetten jól tartotta magát. És mondta… mit mondta, dorombolta, hogy „imádlak… szép vagy… itt szeretnélek ölelni, kívánlak, és az egekbe röpítenélek! Te vagy az én őrzőangyalom!”Két hónapja folya a beszélgetés. napi szinten.
- Gyere ki hozzám! Nem bírom nélküled! -Jött a kérés, és tarolt. Általában Ági beszélt vele, nem tudta, hogy ketten hallgatják.-
A két lányt meglepte a kívánság, összemosolyogtak, de belementek a játékba.
- Ha küldesz repülőjegyet, a tiéd vagyok, mondta Ági.
- Milyen névre és hova küldhetem? -Dorombolta a „szőke herceg”-
Aztán hirtelen elment a vonal.
A lányok a kábulattól alig tudtak ocsúdni. Most mi lesz? Még jó, hogy nem mondtak nevet és címet.

Másnapra a társkeresőből „szőke herceg” törölte magát.
A skaypja pedig elnémult végleg.
Csak a hangja dorombolt a lányok fülében néha még. Olyankor cinkosan összenevettek.
2011-1-29