Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Társkeresők IV.

 

Lujza már egy éve volt a társkeresőn, és az önbizalma egyre jobban összetört.
Mintha megbolondult volna a világ!
Sokszor nem értette, hogy lehet, hogy hetvenes férfi harmincas nőt keres, a harmincas férfiak meg az ötvenes nőkért vannak oda.
Napok óta be se lépett az oldalra. Mindennap megkapta az új belépők arcképcsarnokát, de nem volt köztük egy sem, akinek láttára megmozdult volna benne valami.
Egyik nap levelet kapott, az írója nem rendelkezett fotóval, de párszóval rábízta a döntést, akar –e ismerkedni vele, vagy sem.
Biztosra akart menni. Megnézte a születési idő alapján, illik e hozzá a jelentkező.
Pár sablonos mondat a bemutatkozóban, magas mackós alkatú férfi, iparművész, hasonló adottságú társat keres.
Úgy gondolta, nem veszíthet semmit, meg kellene próbálni. Igaz, nem állt most a helyzet magaslatán, épp’ egy korrekciós szépítészeti műtét várt rá, és addig nem nagyon akart találkozni senkivel. Egyébként is óvatos volt, ki tudja ki ez a fazon, gondolta, egy- két hónapot levelezni kell vele, hogy mégis, megtudja, ki lakik a név mögött? „Lala” így írta alá a nevét. Írt hát neki pár soros választ, amiben azt kérte ismerkedjenek.
Kapott egy imail címet, és néhány kérdésre választ kért Lala, amit kicsit furcsának, azon kívül eléggé illúziórombolónak is talált, de félretett minden rosszízű gondolatot, meg kell próbálni, majd kiderül. Biztos sokat csalódott a pasi is, gondolta, hátha azon túl egy egészen normális ember lakik benne. Talán még sikerülhet is, idő kérdése.
Miután Lala elküldött egy fotót, egy egészen sármos művészember képe sejlett fel előtte, olyan igazi vagány, nem is öreg, kora ellenére, jól mutatott. Lujzában megbizsergett valami. Értelmes arc, huncut, vesébe látó szemek, fehér haj, kicsi szakáll. Mindenképp vonzónak látszott. A kíváncsiság hajtotta, ki lehet ez az ember?
A levelek naponta többször is fordultak. Lala fura kérdései a szexről szóltak, és minden körülmény pontos megismeréséről. Néha Lujza úgy érezte magát, mint a ló, a lóvásáron. Minden méretét, állapotát, anyagi helyzetét megmérte a férfi. Lala alapos ember volt, nem bízott semmit a véletlenre. Lassan kezdett kínossá válni, de Lujza állta a sarat, annyi mindent hallott, látott már, a kíváncsisága nem engedte, hogy most, félúton megálljon. Aztán egyszer csak elfogytak a kérdések, és Lala randit akart. Randit mindenáron.
Mentek a becéző megszólítások, a ”minek nevezzelek?” verseny győztese lehetett volna ez a Lala, annyi nevet talált ki Lujzának, míg csak bírta szusszal, és Lujza egyszerre elkezdett az ostrom alatt megrogyni. Bizsergett, szédült, a hosszú szeretet és szerelem éhség elhozta neki a vágyakozást. Már nem is látta olyan ijesztőnek ezt a Lalát, a sok zavaros ügyeivel, az ex-ével, a hülye kérdéseivel, inkább érdekes, sokoldalú férfivá vedlett Lala.
Aztán eljött a randi napja. Lujza ki tett magáért. Fodrász, kozmetika manikűr, és gondosan kiválasztott öltözék.
Nem akart beülni a környék presszójába, és nem akart elmenni a belvárosba sem. Gondolta, majd leülnek valahol, esetleg kicsit sétálnak, és egyébként is, csak két órát engedélyezett első látásra.
A közpark sarkán volt a randi megbeszélve. Taxit fogott kétutcányira, és azzal vitette magát oda. Úgy időzített, hogy a férfi legyen ott előbb. Azonmód észre is vette Lalát, megismerte a fotó alapján. Lala valóban laza öltözködésű volt, talán túlságosan is. Lujza inkább kissé konzervatív volt ezen a téren, Lala pedig, mint egy öregedő hippi. Ez nem igazán dobbantotta meg az asszony szívét. Kifejezetten örült, hogy nem egy nyilvános helyen találkoztak, ott kissé zavarta volna.
Elintézte a taxit, aztán, a kölcsönös bemutatkozás és üdvözlés után elkezdték az úgynevezett helykereső sétát.
A harmadik kör után Lala kérdezte meg,
- Mondd kedves, nem ülnénk le végre?
- De, leülhetünk, csak épp nincs hova- mondta az asszony.
- Aktivizálom magam, és azonnal lesz hely. No nézd csak itt is, van, több is. És egy gyermekhomokozó partján két -három sérült padra mutatott.
Még jó, hogy két sötétkék törülközőt betettem a táskámba, gondolta Lujza, ez a pasi azonnal beleültetne a mocsok közepébe. Azzal kivette a hozott segédanyagokat a táskából, leterítette a padra, és végre leültek.
Meleg volt- Lujza izzadt is rendesen. Szerencsére, a park hatalmas fái árnyékot adtak, ettől, na és a leüléstől, hamarosan konszolizálódott a helyzet.
A beszélgetés nehézkesen indult, így Lujza átvette a vezetést, és elkezdett beszélni a művészetekről, csak úgy általában. Nagyon közös téma nem akadt, hiszen nem ismerték egymást. A napi politikát igyekezett kerülni, a szerelemről meg nem lehetett beszélni, mert az láthatóan még átsuhanóban sem volt. Csak vizslatták egymást, mint két kutya, ha összefutnak. Talán erős, és durva a hasonlat, de igaz. A Lala elkezdte simogatni a hátát, majd, elfáradt a keze, ezt Lujza belső kaján vigyorral konstatálta, és a kezeit vette célba, az mégiscsak kényelmesebb.
Lujza magát figyelte befelé, de nem mozdult meg benne semmi. Nézte az ember elfásult fáradt arcát, amiből csak úgy sütött a kilátástalanság, a fáradt reménytelenség.
Igyekezett jó képet vágni, mosolygott, ami néha nehezebben ment, mint hitte, dicsérte a Lalát, hogy menyire kedves, de érezte, ez nem tart ki nyolcig.
Miközben Lala egyszer- egyszer kissé közelebb hajolt, megérezte a leheletét, a szagát, mert illatnak nem nagyon lehetett nevezni. Lalának öreg szaga volt. Semmi  borotvaillat, deó, vagy egyéb.
Uram Isten, csak nehogy eszébe jusson itt csókolózni!  Gondolta rémülten. Óvatosan az órájára pillantott, remélve Lala nem veszi észre, és ijedten konstatálta, hogy még csak hét óra van. Mi a fenét fogunk itt csinálni, még egy órát? Gondolta. Kezdett kifogyni a szóból. A parkban kutyákat sétáltattak, jó témának ígérkezett, elkezdett hát az ebek csodás hűségéről, és szeretetéről beszélni. Hatásosnak bizonyult! Lalának is volt kutyája. Egész feldobódtak a témától, nevetgéltek is.
Lujza közben figyelte a park életét, a kocogókat a mellettük levő padon összeült négy fiatal srácot, akik egy táska energiaitallal felszerelkezve, zenét hallgattak, és füstöltek, mint egy gyárkémény.
Közben az idő szépen elszaladt. Lujza jelezte Lalának, hogy hív egy taxit, és lassan ideje elmenni, mert hét után vendége lesz. A férfi ezt kissé különösnek találta, és rosszallta is, de Lujza érezte, most ez nem igazi felháborodás. Lala szerepet játszott. A nemtetszés itt kölcsönös volt. Mindketten kifáradtak.
.A taxi megjött,  Lujza megköszönte a „szép” estét, és csak úgy a levegőbe cuppantott két üres puszi után, bevágta magát a taxiba, és eltűnt Lala szeme elől.
Még látta, hogy a férfi, mint egy leforrázott, állt szomorúan a sarkon, aztán tétován megindult, minden cél nélkül, vissza az otthonhagyott magányba.

Lujza megkönnyebbülve, de nagyon üresen szállt ki a taxiból, és egy mély sóhajtással nyugtázta a sikertelen randit, megfogadva magában, hogy vége, soha többet nem keres  a társkeresőben társat.