Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tegnapi

Tegnap íródott vers mára,
reggelid mellé,
aztán vacsorára élőben,
majd, talán..
Látni szeretnélek,
hiszen meg is ígérted,
hogy érezzem,
nem fantom,
kivel naponta beszélek.
Jó volt, és szép lett az este,
az álom is jött, téged keresve,
hogy ott folytatódjék,
mi este megszakadt.
Múlik a nap,
a percek órákká állnak,
hetet, havat csinálnak,
és évekké növekszik együttlétünk lassan.
Összefonódva,
mint tüskebokrot ölelő folyondár.
vagy, mint házfalam és a vadszőlő

egymásba-kapaszkodása,
szimbiózisba olvadón.
Még szép is lehetne.
Tudom, ne legyek mohó,
hisz ebben a korban szeretni,
már nevetni való.
Mégis, ha blőd is,
és nevetésre ingerel valakit a szó,
én akkor is világgá kiáltom,

nem tudom ki vagy, és miért,
de szeretlek!

2010-5-6