Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép 

 

 

Tél kapujában.

Vagyok

tél kapujában,

áttetsző szürke

köd ruhában,

lelkem sebzett,

vérpiros rózsa,

lábam alatt

a lomb,

mintha

vér buzogna,

vörösen izzik.

Dér-fehéren,

csipkézett

szegéllyel,

készül szemfedőm.

Vérben fürödve

földbe fekszem,

magamra húzva, hogy

tavasszal a zöld,

majd kihajtson, új rügyet

fakasszon,

legyen szebb életem.

*

(tudom, hogy nem érted)

 

20081011

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.