Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

Téli kép

 

Néztem a várost,
az alattam elterülő tájat,
jégbe öltözött utcaköveket,
görcsös, öregedő fákat.
Gázlámpák hunyorgó fénye,
még marasztalta az éjszakát,
de a hófedte háztetők felett,
visszavonhatatlan lebegett,
bíborával, a szürke köd felett,
a hajnal. Induló buszok,
sikító zajjal darabolták
a riadt csendet.
- lámpák villogó zöldje-pirosa
tartotta köztük a rendet -.
Néztem a várost.
Előttem vasban és betonban,
merészen, az égig ért az új,
mögöttem, az ódon vár falához
félénken - simulva, hallgatott a múlt.
Távol, a zörgő-zajongó határon,
a jövő sziluettje látszott,
s eltakarták szemem elől
a veszprémi dombokat,
az emelkedő házóriások.

 

 

 

 1979 tele