Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Törvény nélküli törvényben, szabadon

 

 

Megálmodott egy reggelt
kelő Nap aranysugarával az ablakon
habos kávéval csókkal sültkenyér illatával
lábához dörgölődő puha kicsi ebbel szeretettel és
nem engedte kihűlni a vágyat amit szép álmaival táplált
mint eső tavaszi rétet. Már majdnem feladta az egészet amikor
egy hajnal tele zenével elhozta ajándékát  és ő csak nézte ahogy senkit
kereste benne az igazit a megálmodottat nem hallotta annyira tisztán
neki szól e az a zene amit andalítóan hallgatott csak várt várakozott
nem kért és nem kérdezett és jöttek esték reggelek  peregtek
napok hetek hónapok évekké lettek hó olvadt Nap perzselt
évek suhantak nem volt vallomás kérdés sem felelet
múló percek éveket építettek  voltak szebb hetek
nehezebb napok és valahogy összenőttek
ahol a kérdés már feleslegessé lett