Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Tükörben

 

TÜKÖRBEN

 

Hűtlen vagyok,
barátaimhoz  ritkán  járok.
Nem mentegetőzöm,
az idővel van harcom,
arcomon ráncokat  karcol,
pedig kihasználom,
mégis megzsarol,
egyre kevesebbet ad magából,
mint hűtlen kedves,
mikor leginkább akarom,
akkor szalad el.

Fogyóban a Hold,
életem fonala vékonyul,
már nem sietek,
lassan, tovább érek,
botlani nem szabad.
Vinne az akarat, de
fontolóra veszem,
mikor mennyit szabad.
Eszem lassult szívemhez,
a hosszútávból
kényelmes séta lett.
Mára elég a fény,
mi felém sugárzik.
Nem kergetek lángot,
parázs világít,
fénye betölti lelkem.
Régi tüzeket nem felejtem,
de égni, már nem tudok.

*

Mit eddig nem mondtam el senkinek,
most megteszem,
ne maradjon adósságom.
Elment egy jó barátom.
Már sose tudja meg,
 mennyire becsültem.
Kimondom, tudja, aki kísér,
amíg az élet véget nem ér.
Nem vagyok se jó, se rossz,
ember, mint Ti,  mind.
Figyelő, hallgató, érző, fájó.
Tudok sírni, nevetni, szívvel,
és boldog is lenni, valakivel,
ki úgy  lát, ahogy senki sem.

*
Ami a legfontosabb,
szeretlek Titeket!
Akkor is, ha néhanap
látjuk csak egymást,
nincs hatalmas kapcsolat.
Gondolatban ott vagyok,
és Ti is, itt, idebent.
A lélek nem ismer határt,
korlátokat nehezen visel.
Mindenkihez szól,
gyatra kis énekem.

*

Mondjátok el, akit érint a szó,
el ne késsen a legfontosabb jó,
azt keressétek,ami összeköt,
ne legyen szakadék, és ne legyen
több sértő, bántó, gyilkos szócsata,
az egész, egy csúf komédia.
Legyen szívetekben szép, és szeretet,
Mondjuk ki még élünk, egymásnak Emberek!

2011.10.18.