Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

Tűzasszonynál

 

 

 

 

Ott jártam megint,

mint annyiszor már,

amikor fekete könnyel

sírt a néma éjszaka,

mert kell néha,

mint a Sabin csepp,

hogy ne legyen görcsben

a szárnyam, ne lebegjek

a bénaságban,

olyan egyedül magam..

Szeretem a hangod,

a vágyat, a szabad szelet,

a fénylő asszonyi szerelmet,

amit én már régen eldaloltam.

A múltam idézed fel bennem,

ami elparázslott .

A szél,hamujával terítette be

a lelkem. Ilyen csendes

estéken minden előjön,

amit régen elfeledtem.

Lobogj, égj, és repülj!

A lélek szabad.

Nem szab határt neki tiltó szavad,

és nem tartja vissza parancs,

vagy gondolat.

A test lehet rabságban,

de a lélek szabad!

2009.11.21.