Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Úgy fáj.



Úgy fáj most valami
ott belül, ahol a szív van,
vagy tán a lélek lakozik
az a pár grammnyi csoda.

 
Hűtlenek lettek a szavak,
elhalkultak a dallamok,
üres és kongó csend maradt.
ahogy belőlem elvetted magad.

 
Mint nyári napot,ha felhő járja,
vagy mint eső után a hegyormára,
úgy ereszkedett vastag pára,
és nem lelem benne önmagam.

 
Bármerre nézek úttalan,
minden mi szép volt,
a csillagos égbolt, most
elérhetetlen messze van.

 
Nem maradt más, mint hideg való,
egy újabb hatalmas tévedés,
illúziók magam teremtette poklában,
a semmiből szőttem regényt.

 
Értéktelen kavics lettem,
feneketlen kútba lenn,
ahová a napsugara,
még tévedésből sem dereng.

 

2010-7-29 hajnali 3