Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Üvegcserép

 

Meglátta,
de nem érezte meg
csak csodálta a nagyot
szemének törött prizmáiban
 óriásnak hatott míg árnyéka végigkúszott
az omladozó házfalakon ahogy a reggeli Napban
egyre közelebb ért Mikor átölelte meglepetten konstatálta
aprócska lett és erőtlen csak a hangja zenélt ércesen mint húsvéti
harangok Hagyta lelkében a nyomot és őrizte mint korai virágot hogy
a fagyok össze ne törjék Minden melegét odaadta s bár lelke vacogott belül
a láng perzselte szét  Aztán sok üres ébredés után mint apró  üvegcserép gurult
szerteszét.