Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Válasz barátomnak

  

Tudom barátom, hogy unalmas már nagyon,
csak  saját örömöm, bánatom dúdolom.
Több kellene ennél, hisz mindenkiben él
félelem, hogy a  jövő mit hoz, mit ígér?

Politizálnom kéne, mutatni utat,
rávilágítani,  jövő mit tartogat?,
Kimondani mindazt tisztán, ami igaz,
kivetni  mindent, ami hazug és gaz!

Megmagyarázni a követendő utat,
bátorítani, hogy szívvel, el is fogadd.
Hitet adni, erőt, napi küzdelemhez,
fáradt, öreg vagyok én már, mindezekhez.

Voltam régen erős, és oktalan bátor.
S lettem múló idő ólomsúlyától
egyre zártabb, gyávább, gyengébb,erőtlenebb.
Ez az élet, a harc, nekem, ma már nem megy.

Ha előre nézek, túl rövid az az út
amit bejárhatok, míg a filmem lefut.
Hűtlenné is lettek számomra a szavak.
Hazug vallomással, hova csábítsalak?

A lelkemben érzem, meg van az a határ,
ameddig elmenni, tisztességgel muszáj,
és ha elérem, és tükörbe kell néznem,
nem fogom szégyellni saját tükörképem.

Megmaradok csendben, a szűk életemben,
foglalkozom azzal, mi létező nekem.
A lélek még él, lát, és tapasztal bennem,
a szeretet is, a mindennapi tettben.

A Föld is annyira szép, ahogy most látom,
és a velem élő, drága öreg párom!
Lélekben még tudunk szépet és jót adni,
a gyertya még pislog, nem fog kialudni.

Ha majd egyszer, talán, elolvasnak engem,
megélt boldogságunk, akkor sem szégyellem.
Ez is egy üzenet, fiatalnak, vénnek,
idősebb korban is, lehet szép az élet!

Budapest-2014 június.