Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Varázslatos éjszaka

Csendes éjszaka van,
a sötét elterül rajtam
mint őszi köd, fáradtan halkan
bekerít, és többé meg se moccan.
Mellettem vagy, hozzád se érek,
érezlek, széltében és hosszan,
ahogy tested az ágyon elterül.

Hallom szívverésed, pedig
szinte hangtalan lüktet,
míg engem az álom elkerül.
Hozzád igazodva a csendben,
lassan átveszem ritmusod,
álmodba alszom magam
csendesen,  észrevétlenül.

Illatod lopódzik bőröm alá,
orromon át, a szívemig ér.
Álom és ébrenlét határán
fenn, a skandináv északon,
valami csendesen készülődik
megszületni, a kései hajnalon.
 Lelkeddel összefonódva álmodom.

Odakint az éjszakai csendben
nászt ül a tél, tombolva vágtat
a vizek felet, az északi szél.
Reggelre hófehér lesz minden,
deret szór a tó szürke jegén.
Nádasban zizzen, majd uszálya
a parti fák tetején fennakad,

ezernyi ékkőként ragyog majd,
ha a horizontra felér a Nap.
Csipkét szőve bokron, és faágon,
gyorsan  tovább nyargal a szél,
nyomában jégvirágok nyílnak,
vöröslő faházak ablaküvegén.
Négy gyertya lángja, gyönyörűt mesél!

2014.12.06.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.