Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vasárnapi kávé

Mostanában más lett minden reggel.
Bár süt a Nap, és énekelnek a madarak.
Nem kínoz hideg se, a szobám hallgatag
nem zavar kinti nagy ricsaj, kellemes a csend.
Mégis, a lelkemben valami hideg, pedig
szereteted most is melengeti lelkemet.

Amikor az álom foszladozni kezd
várom, hogy az ajtóban megjelensz.
Kicsi ebem vonyítva üdvözöl
s lelkemben megjelenik ott belül
egy kedves, meleg sugár, mitől kiderül
és fénylik a reggel, nem vagyok egyedül.

Gőzölgő kávéval, jó reggelt-tel ébreszt
szerető hangod, mitől minden szép lesz
és bevillan a régi kisgyermeki éned,
amikor apáddal közös volt az ágyunk.
Hétvégeken nem csengette ébresztő az álmunk.
Kávét főztél, behoztad, majd osztoztunk az ágyon.

Boldogsága a lelkemben megmaradt a Napnak.
Sok év telt el azóta, az utak megváltoztak,
de szívedben valahogy megmaradt az emlék
és bennem is fénylik, mintha gyermek lennél.
Szereteted, törődésed erővé lesz bennem,
a hétköznap is fénybe ragyog, ahogy felébresztel.

S bár nem vagyok egyedül, mégis a magány nyom
és nem adnám oda semmiért az álmom,
hogy ébredhessek megint, ahogy akkor nyáron.
Erős vagy, férfi, és bátor. Szemedben élet tüze lángol.
Apád már három évtizede, szűk sírban pihen,
a régi epizód nem ismétlődhet meg senkivel.

Köszönöm, hogy velem élsz, látlak napra-nap.
Köszönöm, mert léted, most nekem biztonságot ad.
Jó gyermekem vagy, és ezt is köszönöm.
Nem csalódtam, benned van minden örömöm.
Sajnálom, hogy az életed úgy alakult, fiad
nem főzött reggeli kávét, hogy vasárnapod izét megkapd.

Budapest, 2018 május

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.