Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

VÉGÁLLOMÁS

Ifjon magam se hittem,

milyen lesz, mondjuk

ötven évesen.

A  Halál oly

messzeségbe volt,

mintha

sosem jönne el.

 

Ma mégis,

mindig úgy ébredek,

- a tudat,

hogy még vagyok-

ajándékként élek meg,

minden virradatot.

Békülök minden mával,

parolázni tanulok

Elmúlással,

lassan lemondani,

szálakat elszakítani,

és jóban lenni, imával

Istennel.

Hinni se már, hogy

valami még jöhet

csak tudni azt,

hogy szép lassan

este lett.

 

Légből földreszállni,

álmot nem álmodni többé,

figyelni felfelé,

keresni

visszaút tábláit,

hogy ne tévedjek el,

ha menni kell.

Megbarátkozni

gondolattal,

hogy eggyé leszek

száradó avarral,

porból, a porba.

Csak súlytalan lelkem

száll fel

oda:

vissza.

20081019

 

Ajánlom Gazsinak a beszélgetés a halállal c vers hatására.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.