Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Végveszélyben

Végveszélyben


Régen volt kezemben a toll.
Tán mert reszket, és nem tudom
milyen képet adok, ha egyszer nem lesz
már erőm a dologhoz. Mondani talán
még lenne mit, hisz annyi a hír, ami fáj,
itt az ezerszínű ősz, minden halni vágy.
Haldoklik a lélek, a tisztesség régen elment,
és nincs már emlékezés sem, a köd mindent elfed.
Köd ül az agyakban is, sunnyog a gondolat,
ellustulva hallgat, hiszi a mocskokat. Nem tudja
mit ér nyugalma, nem érzi a biztos talajt,
csak, ha megindul alatta  a föld, akkor sikolt majd
ezernyi jajt! Nem tudja még, hogy sikolya
süket füleket talál. Tunya agyában akkor kopogtat
és tör be, a visszavonhatatlan, kegyetlen halál.

2016.10.23.