Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kép

Vigasztalás

 

Órák óta itt ülök nálad,
- kezed nyomát őrzi a lakás -
szívem fáj! Éget a gyalázat,
nem volt ez egyszerű elhagyás.

Elment a Kedves, kit szerettél,
s én nem tudom néked visszahozni,
azt hittem, helyrehozható még,
belátom, kár hazudni.

Elment a Kedves, üres az ágy.
A csend sír a szobádban,
üres a lelked, és a lakás,
illata rád csap az éjszakában,

Mindent megtennék - de Őt -
Őt én nem tudom visszahozni.
Találsz még Kedvest, Szeretőt,
mondanám, de kár hazudni.

Tudom, hogy emléke fájni fog,
akkor is, ha lesz helyette más,
érzem, hogy Ö is fog sírni még,
egy sötét, magányos éjszakán.

Elment a Kedves, s ez így van jól,
hidd el. Nincs mit várni már.
Emlékét tedd a többihez, mélyre,
és csak előre nézz majd, ezután.

 

1992