Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Virradatban

VIRRADAT

Elment az éjszaka
vette szürke köntösét,
álmos ködét idehagyva
állt  eggyel odébb.

Mocorogva ébred a város,
szakadt álomfoszlányok
lebegnek szerte szét,
ébresztve a fényt.

A felhők lustán
nyújtózkodnak,
még alszik a Nap,
valahol mögöttük
 készül a mára.

Apró ebem kelteget,
vége a szunyókának.

Nyújtózik a fű,
kaszára várva,
megérett magjait
fel kapja a szél,
valahol hátra hagyja,
hogy zöldüljön sarja
egy új tavaszban.

Gyémántot mutogat
a hajnali harmat,
autók zaja töri a nyugalmat,
én meg, üzenek neked.

Kívánok szépeket,
és nézem a kék eget,
mely fölénk borul.

Szeptember már a
horizonton várja,
hogy beszínezze
a leveleket,
aztán hullhatnak
az út porába.

Ahogy halad a nap
bokrok mögül kúszik
mint az árnyék,hogy
vége se lássék,
csak jön, egyre jön,
a fekete sereg.
2016.08.18.