Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vitában

 

Az élet hozza mocskát,
mint folyó áradáskor.
Indulat megfeszül,
minden gátat összetör,
a felduzzadó öntudat,
gennyes gócként kifakad.
Alkalmazkodás,
vagy megalkuvás?
Mérlegel a szív,
vívódik az elme,
mi értelme,
ha vitákban nincs  középút?
Szó, ha egymásnak feszül,
mint  testek,
ott győztes nincs,
csak vesztes.

Megtartom igazam.
A szerint élek,
de hallgatlak téged,
hogy értselek.
Boldog szeretnék lenni,
de nem nélküled.

2011-3-19