Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vízbe hajított kavics

 



Március van megint.
Enyhet adó, tiszta most az ég,
zászló selymébe harap,
megsimogat, s tovább szalad,
kerten át, a kósza  szél..

Ma kihordtam telelőből
balkon- muskátli-virágaim,
nyújtóztak  szabad ég alatt,
én is elhagytam nyűgeim.

Amíg velük szöszmötöltem
az idő gyorsan elszaladt,
szabadság illatát hozta nesztelen,
fürge  szélgyerek, szertelen.

Kert végében, mogyorófán,
sok apró barka lengedez,
cinkék járják az etetőt,
még meglevő mag után,

szívemben  utánad kutatok,
napos vasárnap - délután.
Üresen ásít a hinta,
 -mint papíron kiömlött tinta-

lelkemen bánat foltja  ül.
A múlt kedves ajándéka
-mint vízbe hajított kavics,-   
lassan -lassan elmerül.

Március van megint.
Enyhet adó, tiszta most az ég,
zászló selymébe harap,
megsimogat, s tovább szalad,
kerten át, a kósza  szél..

2011-3-14