Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vizit

VIZIT

Ma fejre állított az élet.
Az út eltűnt, és most nincs tovább.
Mint szürke füstben, olyanná lett.
Nem látszik az ég se már.

Tizenkettő volt akkor éppen
amikor  mondták a  nevemet,
ajtó jövőt nyitott előttem,
sokat vártam, sokat reméltem.

Röpke tíz perc volt csak a vizit,
és minden eldőlt ott,  hirtelen.
A kis doktornő rám se nézett,
csak elmondta  az ítéletem.

Kedves néni, ön idős, kövér,
mondhatnám úgy is, hogy  túlsúlyos.
Ahogyan látom, sok pénze sincs,
 és baja sem hozzám tartozó.

Mi önnek kell, adni nem tudom,
mert ahhoz meg nekem nincs jogom.
Menjen szépen beutalóért
a háziorvoshoz ezután.

Másik korház ambulancián
majd segít egy új  orvos talán
megtalálni az ön  a baját .
Ha megéli, hogy erre sor kerül,

tán kezdheti a terápiát.
Korát tekintve ez nem biztos,
mert az ideje  sajnos lejár,
a várólista meg  tetemes.

Ennyi, mit én önért  tehetek.

És nyílt az ajtó, immár újra.
Lassan, halkan, kifelé megyek.
Az út eltűnt, nincs tovább.
Mint szürke füstben, olyanná lett.
Nem látszik az ég se már.
2012-5-31