Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vörös október

  Még nem szállt le az alkony a tájra,
mikor vajúdni kezdett a föld.
Nem bírta terhét többé a támfal,
vonagló görcsből engedve, kidőlt.

Gyötrelmet szült az este, és halált.
Ember s állat, oly sok veszett el
Krisztus kereszt vörös árban állt
Falu népe,csak hozzá esdekelt.

Lesz -e élet, még ezen a tájon?
Süt -e majd rájuk, éltető sugár?
Fakad -e zöld, tavasszal a fákon?
Ringat -e búzát, még itt a határ?

Apokalipszis lovasa vágtat.
  A rónán, gyilkos port sodor a szél,
zagytározók mentén, éjjelente,
csont hegedűn, az ördög zenél.
2010-10-06